Kép: Bartók Boglárka
  • Hozzászólások: 0
  • 22 July 2018 12:54
  • Kategória: Saját írások
  • Szerző: Bogi
  • Olvasták: 439
  • Utoljára módosítva: 22 July 2018 13:15
  • (Értékelés 0.0/5 csillag) Összes szavazat: 0

Sínek, allergia, fekélyek, fájdalmak

0 0

Avagy, hogyan tesszük magunkat sínre?


Hová futnak ezek az utak? Utak ezek egyáltalán, vagy egy ördögi kör?



Ha valaki „allergiás” a gombára, virágporra, gluténra, tejfehérjére, nem mer liftbe szállni vagy metróra, fulladozik a mogyorótól, és hányingert kap egy illattól vagy szagtól, s retteg, ha ki kell mennie az utcára, akkor érdemes megfigyelni, hogy pontosan mikor lépnek fel ezek a TÜNETEK. Ezek a TÜNETEK ugyanis csupán azért vannak az életünkben, hogy jelezzenek egy korábbi konfliktust, amit nem oldottunk meg.

Ez lehet egy házastársi csetepaté, amikor a férj a feleséghez vág egy zacskó mogyorót (ételallergia), lehet egy apa-lánya közti feloldatlan játszma, aminek megrázó részlete éppen egy liftben történt (pánik, fóbia), vagy lehet egy korai gyermekkorban elszenvedett, s mélyen eltemetett trauma, amikor pl. a gyermek magára maradt a kutyával a lakásban. Ez az állat megnyalta a kezét, ám a gyermekben ez egy váratlanul, magányosan megélt félelemként maradt meg. Innentől kezdve senkinek fogalma nincs arról, miért retteg a kutyáktól az illető még felnőttként is, holott – a környezet szerint, akik nem voltak tanúi az eseménynek- soha nem érte semmiféle negatív élmény.

De hadd soroljam ide a nagyon gyakori, időről-időre fellépő bőrtüneteket is, a viszketéseket, hámlásokat (kisgyermekeknél szteroidokkal kezelik érthetetlen módon!), a lábszárfekélyt, a gyomorfekélyt, de még a rettenetes menstruációs görcsöket is, migrént, vagy éppen a csontritkulást, stb.


Nos, ha valaki elszenved egy konfliktust, ami megoldatlan marad, akkor bizony az ún. külön program - nevezzük reakciónak- élete végéig fennáll. Együtt él vele, ami számára vagy elfogadható, vagy bosszantó, és akkor generációs mintákat emleget. Igen, lehetséges transzgenerációs hordozás is, hiszen „örököljük” még a beidegződéseinket is, beprogramozva a sejtjeinkben. De ahogyan felismerjük azt, hogy ezek a minták nem sajátjaink, hanem valaki máshoz tartoznak, és tudatosul bennünk, hogy ezen LEHET VÁLTOZTATNI, akkor jutunk csak közelebb a megoldáshoz. Gyógyszerekkel a tünetek enyhíthetőek, de a valódi ok mindig - az élet végéig – megmarad, sok-sok kellemetlenséget okozva.

Tegye fel a kezét, aki szeretne szabadabban élni és fájdalmak nélkül? :)


Mik azok a sínek?


Amikor a régi, „rossz”, negatív, sérelmes, fájdalmas, kellemetlen élményhez, emlékhez, körülményhez, helyzetekhez hasonlatos helyzetbe kerül az ember, akkor azonnal bekapcsol a program. Az agy ugyanis a korábbi konfliktusnak minden apró részletét - alkalmanként ez akár száz pici részlet is lehet- rögzítette. Máris újra „ugyanott” tart az illető, mint akkor, amikor először történt vele ez a kellemetlenség. És mennyire nem meglepő: a félelem a félelemtől újabb konfliktust szül.

 

Amikor múlni nem akaró tünetek állnak fenn, akkor nem oldotta meg az ember a konfliktusát, csupán kilép a helyzetből, hogy aztán egy hasonló helyzetben minden megismétlődjön. Visszatérnek a tünetek.

Más esetben elkezdődik a gyógyulási folyamat, de félbe marad, mert éppen a gyógyulási tünetek okoznak újabb félelmet, konfliktust. (Parkinson-kór, májzsugor, stb.) Tehát itt nem az alapkonfliktusra reagálunk, hanem a gyógyulási tünetekre. Ezzel viszont további tüneteket okoz az ember saját magának, s a végtelenségig kitolhatja a gyógyulást, folyamatos visszaesésekkel.

 

Olyasmi ez, mint valami körforgás, amiből nincs kiút. Ám ahogyan mondani szoktam: minden KÚT-ból van KIÚT!


Amikor tudatosodunk arról, mi történik a biologika szerint a testünkben, azaz élet-értelmesen, logikusan gondolkodunk, akkor kezdhetünk el gyógyulni. Ha a valóságra nézünk és nem ködben tapogatózunk, az sokat segíthet.

A családfelállítások is kiválóan megmutatják, hogy mik a valós okok a „betegségek” és tünetek hátterében, de azt gondolom, hogy a biologikával rengeteg időt megspórolunk.

Amennyiben régóta és szűnni nem akarva áll fenn egy tünet, vagy egyre kellemetlenebbek a gyógyulási szakaszok (epileptokrízis), már érdemes elgondolkodni, hogy honnan kérünk segítséget.

Én a magam részéről nem hagynám levágatni a lábam, és megoperáltatni magam, csak azért, mert az egyszerűbb megoldás. Mire megoldás? A tünetek megszüntetésére? Tudták, hogy a daganatképződés is egy természetes folyamat, és nem az ördög műve?

Észrevették már, hogy ha valamilyen lelki megrázkódtatást elnyomnak magukban, akkor az egy szerven vagy testrészen kezdi el megmutatni az erejét? Tudják, hogy így lesznek azok a sok-sok „betegséggel” és tünettel élő emberek, akik félnek szembenézni önmagukkal?


Természetesen mindenkinek van terhe, fájdalma, tünete. Igen, a biologikusan gondolkodóknak is. Igen, nekem is! A helyzet az, hogy minden gyógyulás a hozzáálláson, megértésen múlik.


A sínek néha vakvágányok. Érdemes váltót használni.


 

Felhasználva:

Barnai Roberto: Biologika Szerv atlasz 2014.

Megosztás
  • Twitter
  • del.icio.us
  • Digg
  • Facebook
  • Technorati
  • Reddit
  • Yahoo Buzz
  • StumbleUpon

Nincs még hozzászólás...

Válasz

Név: Kötelező mező.
Email cím: Kötelező mező. Nem látható
Weboldal:
Biztonsági kód (jobbra található): Kötelező mező.
Hozzászólás: Kötelező mező.