• Hozzászólások: 0
  • 24 January 2018 09:53
  • Kategória: Gyászban, veszteségben...
  • Szerző: Bogi
  • Olvasták: 266
  • Utoljára módosítva: 26 January 2018 10:16
  • (Értékelés 0.0/5 csillag) Összes szavazat: 0

Beteg-e a gyászoló?

0 0

Nem hiszem. Ugyanis, ahogyan a várandósság sem betegség - már ha vannak betegségek egyáltalán ­-, a szerettünk elvesztése miatt érzett fájdalom sem az. A gyász egy normális reakció, ami nem normális, az az, ha nem lehetséges megélni ezt a folyamatot. Megélni, átélni, és kifejezni mindent, ami az emberben van egy haláleset kapcsán: félelmet, szorongást, zavaros gondolatokat, bűnbánatot, lelkiismeret furdalást, dühöt, haragot, de az örömet, vagy éppen hálát is.


Az is lehetséges, hogy a haláleset óta több év telt el, és a gyászoló még mindig nem lépett túl az eseten. Valójában ekkor már nem tudja, hogy mi a gond, de érzi, hogy valami nem jól van. Itt szükséges lehet a  segítség, hiszen ez már nem csak az egyénre hat nyomasztóan, de az emberi kapcsolatok is megsínylik. Nagyon sok múlik a környezet visszajelzésén és hozzáállásán, és a megélt gyászfolyamat függ a társadalmi kötöttségektől, „szokásoktól” is.


Amennyiben elhúzódik a gyász és "depresszióba" fordul át, szükség lehet egy független, empatikus segítőre. Ez nem feltétlenül gyógyszeres kezelést jelent! Érdemes alternatív megoldásokat is feltérképezni, mert előfordulhat, hogy egy gyászfeldolgozó-önsegítő csoport sokkal nagyobb segítség a sorstársak jelenléte miatt. Vagy egy családfelállítás, melynek során utólag is a „szemébe nézhetünk” az elveszítettnek, és magának a Halálnak is, és kimondhatjuk bátran, félelem nélkül a bennünk ragadt érzéseket - bármi legyen is az. Ez nagyobb oldással bír, mint hónapokig járni terápiára.


Természetesen, ahol a Halál megjelenik, ott Élet is van, a kettő csak együtt létezik. Földi létünk két pont között mozog folyamatosan: a fent és a lent, a kint és a bent, a kezdet és a vég, reggel és este, béke és háború. Amennyiben tisztelettel tudjuk elfogadni a Halálnak a létjogosultságát, akkor értjük meg az Életnek az értelmét is.


Annak idején, amikor elveszítettem édesanyámat, bizony, én is a pszichiátriára kerültem. Nálam akkor jelentkeztek először a düh és agresszió jelei, a ki nem mondott fájdalom, a fel nem dolgozott érzelmek nyomában. Tüneti kezelésként különféle antidepresszáns és hangulatjavító gyógyszereket kaptam. Sokáig jártam oda, akartam, hogy jobb legyen nekem. De valójában nem lett jobb. Kívülről vártam a megoldást, a segítséget. Benne ragadtam valamiben, hosszú, hosszú időre, és ezt csak évek múlva vettem észre. Majdnem késő volt!


A gyászfolyamat része lehet a halálba vágyás, az, hogy nincs kedvünk itt maradni nélküle. (Sok mindent meg is teszünk öntudatlanul, hogy blokkoljuk saját magunkat.) Természetes érzés, hiszen együtt éltünk sok-sok évet, évtizedet, évhuszadot, ki tudja mennyit. Miért kellene egy „normál” gyász év leforgása alatt elfogadni azt, hogy ő nincs többé? És ha ez nem sikerül, akkor az nem normális? Persze, hogy hiányzik, és ordítva várjuk haza minden nap! De bennünk van a félelem, hogy ez még elfogadható-e, tagja maradhatok-e még ennek a társadalomnak, vagy inkább már szégyellni való érzés, és kirekesztenek, mert „bolond” vagyok?

Az emberek számára alapvető szükséglet a valahová tartozás, annak tudata, hogy nincsenek egyedül.


Több tényező befolyásolja a gyászt. Az elhunyttal való kapcsolat mélysége, a gyászoló neme, kora, beállítottsága, vallási nézet, filozófia, társadalmi-, családi szokások, de akár az iskolázottság is.


Ami leszögezhető: a veszteségek elszigetelik a gyászolót, így egy kicsit mindig egyedül marad az ember. Hiába a nagy család, a remek közösség, ezt a nehéz lélektani folyamatot senki nem élheti át más helyett. Mindez úgy lenne ideális, hogy közben benne tudunk maradni egy megtartó közegben. A gyászfeldolgozó-önsegítő csoport alkalmas erre.


Az én személyes javaslatom az, hogy, ha Ön úgy érzi, hogy nem megy egyedül, ne gyógyszerekhez nyúljon, könnyű és gyors megoldásként, tüneti kezelés gyanánt! Ön nem beteg, ha gyászol! (Természetesen jogában áll orvosi diagnózist beszerezni a saját állapotáról, és az egészségével kapcsolatban is mindig Ön dönt!)


Merjen segítséget elfogadni, és élje meg, fejezze ki bátran az érzelmeit!


Országosan itt érhetőek el az induló gyászcsoportok.

 

Megosztás
  • Twitter
  • del.icio.us
  • Digg
  • Facebook
  • Technorati
  • Reddit
  • Yahoo Buzz
  • StumbleUpon

Nincs még hozzászólás...

Válasz

Név: Kötelező mező.
Email cím: Kötelező mező. Nem látható
Weboldal:
Biztonsági kód (jobbra található): Kötelező mező.
Hozzászólás: Kötelező mező.