Fotó: Bartók Boglárka Cím: Körforgás
  • Hozzászólások: 0
  • 13 April 2018 18:48
  • Kategória: Gyászban, veszteségben...
  • Szerző: Bogi
  • Olvasták: 400
  • Utoljára módosítva: 13 April 2018 19:19
  • (Értékelés 0.0/5 csillag) Összes szavazat: 0

A gyász és az egészség kapcsolata

0 0

Egy haláleset, vagy veszteség kapcsán megélt kétségbeesés, felfoghatatlan fájdalom komoly testi tüneteket okozhat a gyászolónak. A gyászfolyamat lényege, hogy megéljük, átéljük, és ki tudjuk fejezni a bennünk lévő érzéseket. Ez alapból sem könnyű, hiszen nem véletlenül kap egyre nagyobb szerepet és hangot szakemberek szájából is, hogy meg kell tanulni önmagunk pontos, félreérthetetlen kifejezését. Mind a szóbeli, mind a nonverbális kommunikációra igaz ez: saját egészségünk és védelmünk érdekében szükséges a tudatosodás.


A gyász és a veszteségek feldolgozásának kultúrája társadalmi szinten is tabunak számít. A gyászoló nem tudja, hogyan viszonyuljon a saját érzéseihez, mi a normális, mi nem az, mit mutathat mások felé és mit rejtsen el, mennyire legyen erős, vagy kell-e szégyellnie a könnyeit. Ugyanígy nem tudják a rokonok, vagy ismerősök sem, hogyan segítsenek. Valójában csak a jelenlét a fontos, a támogatás, de tevőlegesen nincs szükség semmire.


Gyászfolyamatba nem csak egy személy elvesztése miatt kerülhet valaki, de állatok, tárgyak, egzisztencia, hit, eszme, sőt, egy válás is padlóra küldheti az embert. Az utóbbiaknál egyfajta szégyenérzet is megjelenhet, éppen a mélyről jövő, ismeretlen, erős érzelmek miatt, melyeket nem tudunk kezelni.


Ha a gyászoló képes belépni a gyászfolyamatba és az nem reked meg sehol, a saját ritmusában, megélve a fájdalmat és az érzéseket, mint egy program, lefut. Ez sem kevés idő, de a türelem itt is érvényes. Gyakori azonban, hogy el sem kezdőik a folyamat, ami testi szinten okozhat tüneteket. Viszont ezeket a jelzéseket már nem tudják összefüggésbe hozni a korábbi veszteséggel. Senki nem gondol arra, hogy egy állandósult fejfájásnak, gyomorfekélynek, szívritmus zavarnak, egy korábban nem tapasztalt allergiának, vagy tüdődaganatnak, melldaganatnak egy hónapokkal, vagy évekkel korábban elszenvedett trauma, nevezetesen egy haláleset, vagy veszteség az oka.


Az emberek tudat alatt kiválóan tudják magukat korlátozni. Sikertelen kapcsolatok, felszínesség, magányosság érzése, halálba vágyás, drogok, mámorító szerek használata, extrém sportok, külsőségekben megjelenő „furcsaságok”, táplálkozási zavarok, hangulati ingadozás, szélsőséges érzelmek, beszűkült gondolkodás, érdektelenség, elutasítás, harag, düh, agresszió, de ugyanígy bűntudat, félelem, tehetetlenség, depresszió is felléphet.


Természetesen nem minden beragadt gyászt kísérnek épp ezek a tünetek, de az elszigeteltség, a csend, a visszahúzódás, vagy a túlzott aktivitás (pl. munka területén) is ugyanilyen éles segélykiáltás lehet a gyászoló részéről.

Az a kérdés, van-e valaki, aki észreveszi ezeket a környezetében, és akire hallgat a bajban lévő gyászoló. Ugyanis legtöbb esetben a családtagok és a rokonok nem számítanak hiteles segítőnek.


Nagy szerepe van az országos hálózattal működő gyászfeldolgozást segítő csoportoknak (www.gyaszportal.hu), ahol sorstársak tükörként funkcionálva, erős, bizalmi légkörben egymással osztják meg a gondolataikat, érzelmeiket. Itt helye van a szégyennek és a bűntudatnak, az örömnek és a nevetésnek, sírásnak és hallgatásnak is.


Abortusz, vetélés, halva születés, születése után meghalt babák nagyon erős önkorlátozó folyamatot indítanak be tudat alatt. Ilyenkor gyakorta nem tud újra megfoganni egy nő, vagy elveszíti a következő babáját is. A párkapcsolatok sem tartósak – férfiak esetében sem. Így bünteti magát a lélek egy korábban elszenvedett veszteség miatt. Még akkor is, ha nem tehetett róla. (vetélés) Ezért van az, hogy a fel nem dolgozott gyász „betegséget” okozhat.

Megfigyelhető, hogy a daganatos embereknél mindig megtalálható egy olyan veszteség, mellyel nem nézett szembe az illető.

Valójában szó nincs betegségről, csupán értelmes biológiai válaszreakciót ad a test a lélek rezdülésére. Ha a lélek szenved és „gyászol”, akkor a test ennek teret enged.

Ugyanez vonatkozik a családrendszerben történt veszteségekre, átvett sorsokra (átvett gyász!), transzgenerációs ismétlődésekre, melyeket gyakorta „örököltnek” is neveznek. Nem örökölt semmi, csupán a lélek jelez a testen keresztül. Ha megértjük, hogy mit üzen, akkor kiléphet bárki az „örököltnek” vélt fejfájásból, vagy különféle „ételallergiának” nevezett válaszreakciókból, daganatra való „hajlamból”, gyermektelenségből, folyamatos és érthetetlennek tűnő halálba vágyásból, szomorúságból. Ha logikusan gondolkodunk, belátható, hogy valójában önmagunk generáljuk saját tüneteinket.


Természetesen a karma és a személyes sors minden esetben jelen van, mint a szabad akarat is. Amikor valaki azért nem lép ki egy halálosnak vélt tünetből, mert szerinte már az édesapja és a nagyapja is pont ugyanebben halt meg (tehát, számára is bizonyára ez van megírva), akkor nem él a saját lehetőségeivel.Hiányzik a megértése és a tudatossága. (Ez a téma külön cikket érdemel. )


Nagyon fontos, hogy megtanulják az emberek megérteni és elfogadni a saját érzéseiket, fájdalmukat. Az élet része a halál is, önmagában egyik sem értelmezhető. Ahogyan készülünk egy kisbaba érkezésére, ugyanúgy megengedhető, ha valaki tudatosan készül az elmúlásra.

„ Semmi sem különb semminél, csak az útnak más-más szakaszai vannak.” (Weöres Sándor)


Az ismeretlen valóban félelmetes tud lenni.


Az egészség nagy kincs, és egyetlen gyászoló sem „beteg”! (Kapcsolódó cikk itt)  A lelkünk szeret ép testben élni, ahogyan a test is csak úgy egészséges, ha a lélek rezdüléseit pontosan megérti. Ehhez tudatos jelenlétre van szükség, egyúttal érdemes összhangban, és egységben lenni önmagunkkal.

Megosztás
  • Twitter
  • del.icio.us
  • Digg
  • Facebook
  • Technorati
  • Reddit
  • Yahoo Buzz
  • StumbleUpon

Nincs még hozzászólás...

Válasz

Név: Kötelező mező.
Email cím: Kötelező mező. Nem látható
Weboldal:
Biztonsági kód (jobbra található): Kötelező mező.
Hozzászólás: Kötelező mező.