Veszteségek, gyász, elengedés feldolgozása csoportban



Az emberek nem tudnak gyászolni, nem tudnak feldolgozni veszteségeket, szomorú történéseket, nem tudnak megengedni maguknak fájdalmas érzelmeket. Gyakran örömet sem.

A veszteségek és a gyász feldolgozásának kultúrája hiányzik. Nem tudjuk, mit is kezdjünk a magányunkkal, a könnyeinkkel, a haragunkkal, az elengedéssel. Félünk magától a haláltól, az elmúlástól. Félünk érezni. Tabu.
Az ismerősök és a családtagok sem tudják, mit mondjanak egy gyászolónak, hogyan viselkedjenek, mikor tesznek jót, és mikor nem. Emberi kapcsolatok mennek tönkre egy-egy haláleset kapcsán.

A gyász nem csak egy élőlény tényleges, visszavonhatatlan elvesztése utáni érzelmek kifejezése és átélése. Gyászfolyamatba kerülhet egy kisgyermek, ha elveszíti a kedvenc játékát, vagy kerülhet bárki, ha elviszi a bank a házát, vagy összetörik az autója. Minden veszteség komoly érzelmeket kavar bennünk. Kérdés, hogyan dolgozzuk fel? Megengedjük-e magunknak az érzelmek teljes átélését, vagy elvágjuk a folyamatot és inkább megbetegítjük saját magukat? Kifejezzük-e valamilyen módon a lelkünkben dúló vihart? Szabad ezt egyáltalán?

A Hellinger-féle családfelállításban tanultakat alkalmazva, csoportos foglalkozások keretében (10-12 alkalom egy folyamat) sorstársakkal együtt oldjuk a benned elakadt gyászfolyamatot. Ha szükségét érzed, hogy megoszd a félelmeidet, fájdalmadat, vagy örömödet, ne félj megkeresni engem! :)