Amit a családfelállítás módszeréről öt pontban tudni érdemes

1. Mi a családfelállítás?

A családfelállítás (családállítás) egy nagyon egyszerű dolog. Nem filozófia, nem elmélet, még csak nem is terápia. A családállításban a valóság áll a középpontban és nem az, amit gondolunk vagy hinni vélünk magunkról, a szüleinkről, a nagyszüleinkről, a gyermekünkről, vagy a kiterjedt klánunk tagjairól. 

A családállítás során ezek a családtagok és a klán képviselői jelennek meg a csoporttagok által létrehozott lélekmezőben, vagy másképpen morfogenetikus mezőben, függetlenül attól, hogy a valóságban már nem élnek. 

A családállítás lehet csoportos, vagy egyéni. A módszer mindkét esetben működik és hatékony.










2. Honnan ered a családfelállítás?

Az 1980-as években indult útjára, amikor Bert Hellinger német családterapeuta felismerte, hogy az egymással kötődésben élők (akár állatok is) láthatatlan összeköttetésben vannak egymással. Ez egyfajta energiamező, tudatmező, de nevezhetjük nagyon találóan "családi emlékezetnek” is. 
Egyébként ezzel a témakörrel foglalkozott akkoriban Rupert Scheldrake angol biológus és filozófus, aki morfogenetikus mezőnek nevezte el a jelenséget.  A morfogenetikus mező a természet emlékezete. Ilyen egyszerű!



3. Mire jó a családfelállítás?

Ez a technika arra jó, hogy a családrendszer energia elakadását feltárja és rendet tegyen. Alapjaiban véve a családtagok valóságos kapcsolatainak láthatóvá tételére alkalmas. (Nem arra tehát, amit hiszünk róla, vagy amiben látszat életünket éljük a felszínen.) A szeretet energiája olyan erős, hogy ha elakad valahol a családban valamelyik családtagnál, akkor felborul, sérül a rend, felborul a családi egyensúly, konfliktusok alakulnak ki. Sokszor észre sem vesszük, csak évtizedekkel később, ne adj Isten generációkkal később lesz ez tudatos. (Ez az energia elakadás képeződik le a testben, amikor szervi problémák alakulnak ki.)

Tehát, amikor ismétlődéseket tapasztalunk a saját életünkben, vagy a probléma generációkon is átível (nagyapám is, meg a dédapám is így tette, így élt, (így halt), meg én is, de a gyermekem is ezt másolja, stb.), ott minden bizonnyal sérültek az emberi kapcsolatok. A családállításban feltárhatóak ezek a rejtett összefüggések, az egymáshoz való viszonyulások. Amikor az egyén ránéz a valós problémára és felismeri, akkor feloldódik a konfliktus, visszaáll a rend és mindenki a saját helyére kerül. Ugyanis a probléma azért jelentkezik generációkon keresztül is, mert nem néztek rá, nem vettek róla tudomást, elfelejtették, stb. A családlélek viszont nem felejt, ezért újra és újra felszínen tartja a konfliktust, és várja, hogy valaki végre felismeri, ami van. Ha felszínre kerül és bekerül a családi köztudatba, akkor elkezdődik a „gyógyulás”. Gyógyulni csak úgy lehet, ha az okot keressük meg és nem a tünetet kezeljük. Pl. erre jó a családállítás.



4. Mire jó még?

Semmiképpen nem csoda, amitől egy csapásra megszűnnek a személyes gondok, betegségek. Gyakran elegendő egy állítás is, hiszen nagyon hatékony a módszer, de ez minden esetben az egyéntől függ, ezt nem általánosíthatjuk! A testi betegségek is lelki eredetűek, így aztán kiválóan alkalmas megnézni azt, hogy mi a mélyben rejlő valódi kiváltó oka pl. a gyomorfekélynek, a cukorbetegségnek, a migrénnek, a menstruációs görcsöknek, a depressziónak, a fülcsengésnek, látászavarnak, allergiának, evészavaroknak, vagy éppen a kövérségnek.

Ránézhetünk:
- párkapcsolati problémákra,
- meddőségi, gyermekvállalási sikertelenség okára,
- munkahelyi kudarcokra, pénztelenségre,
- tanulási nehézségekre, koncentrációs zavarokra,
- indulatkezelési gondokra,
- veszteségekre, halálvágyra, depresszióra,
- szexuális problémákra,
- kényszeres cselekvésekre, fóbiákra,
- beszédhibákra, dadogásra,
- dohányzásról, alkoholról, gyógyszerekről, kávéról, stb. való leszokás nehézségeire.

Nagyon sokféle, hétköznapi nehézség okát megjeleníthetjük a családállításban.



5. Hogyan működik a családfelállítás?

Csoportban vagy egyénileg történik egy-egy személy problémájának a felállítása, teljes titoktartás mellett. A titoktartás a csoport minden tagjára vonatkozik. A csoporttagoknak teljesen ítéletmentesnek kell maradniuk mindenki problémájával szemben, tartózkodniuk illik mindenféle negatív érzelmi reakciótól.

A morfogenetikus mező már jóval azelőtt működésbe lendül, hogy a csoport összeállna valóságosan egy helyszínen. Miután pedig az egyén kiválasztotta a képviselőket a csoportból - vagyis azokat, akik az ő saját témájának megfelelően képviselik azon személyeket, fogalmakat, állatokat, akikkel dolgozni kell-, a lélekmező önmagától működik, egyáltalán nem kell beszélni közben, vagy csak nagyon keveset. A képviselők mozgásukkal jelenítik meg azt, amit ÉREZNEK! Tehát nem kell tudni senkinek semmit, csak (befelé) figyelni és érzékelni.

Idézem: „Ha…egyszerűen elfogadjuk és kibírjuk, hogy nem tudunk semmit, akkor a valósággal állunk szemben. …Meg kell állnunk a valóság előtt! Akkor kezd el közvetlenül hatni ránk.” (Wilfried Nelles)